Innovációs stratégiák, migráció és nemzetközi tudástranszfer
Buzás Norbert Technológiatranszfer-szervezetek és szerepük az innovációs eredmények terjedésében c. tanulmánya alapján (Buzás N. - Lengyel I. 2002: Ipari parkok fejlődési lehetőségei: regionális gazdaságfejlesztés, innovációs folyamatok és klaszterek. SZTE GTK, JATEPRess, Szeged. 93-108.)
Az utóbbi másfél évtizedes, dinamikus gazdasági fejlődési potenciál hátterében a technológiatranszfer-jelenség áll, immár kijelenthető, hogy a folyamat töretlen a krízisjelenségek relációjában is. A magyarországi kutatói know-how unión kívülre mutató migrációs folyamatai a jelenleg folyó kutatás előzetes, részeredményeinek viszonylatában nem függetleníthetőek a globális innovációs stratégiáktól és azoktól, a tudományos eszköztárral részletesen feltárt potenciáloktól, melyek a technológiatranszfer-jelenség hátterében áll.
Napjainkban a vállalkozások versenyelőnyei között az egyéb tényezők mellett egyre jelentősebb szerephez jut a technológiai fejlődés és az ehhez társuló tudás. A rendelkezésre álló tudásmennyiség folyamatos bővülését a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés eredményei biztosítják. A vállalkozások belföldi és nemzetközi piacokon való megjelenéséhez és fennmaradásához hosszú távon szükséges a folyamatos technológiai felzárkózás, amely egyrészt a saját fejlesztéseken, illetve a fejlett technológiák adaptációin, másrészt pedig a technológia átadás/átvétel/megosztás, azaz a technológiatranszfer útján lehetséges. A vállalkozások a technológia, mint tárgyiasult tudás létrehozásával, illetve elterjesztésével kapcsolatos viselkedésük alapján alapvetően három típusba sorolhatók: az élenjárók, a korai követők és a kései alkalmazók. Az egyes típusok stratégiáinak alapvető jegyeit a vállalkozási képességek, a felhalmozott tudás és a kapcsolatrendszer alapján kategorizálhatjuk.
Az élenjárók a tényleges technológiai élvonalat képviselik, de helyzetükből adódóan nincs meg az a lehetőségük, hogy az előttük járók hibáiból tanuljanak. Folyamatosan szembesülnek azzal a bizonytalansággal, illetve kockázattal, ami abból fakad, hogy a jövő sikeres technológiai irányait nekik kell „megjósolniuk", és ennek megfelelően kell alakítaniuk technológiai fejlesztéseiket.
A korai követők már könnyebb helyzetben vannak, hiszen az élenjárók tapasztalatai a főbb technológiai irányokat már kijelölték, s ez a korai követők számára jelentős megtakarítást is hozhat. Az ilyen vállalkozások helyzetét viszont a rendelkezésre álló rövid idő nehezíti. Ahhoz ugyanis, hogy az élenjárók technológiáit és tudását a korai terjedés szakaszában a megfelelő színvonalon alkalmazni tudják, s így kihasználhassák a korai követők piaci előnyeit, mihamarabb meg kell teremteniük a szükséges technológiai infrastruktúrát, illetve minimalizálniuk kell költségeiket.
Amennyiben a technológiai cél egyértelműen meghatározott és technológiatranszfer útján könnyen elérhető, vagy az elérendő technológia nem forradalmian új, ezáltal az adaptáció egy korábbi technológiai színvonalról is indítható, akkor a kései alkalmazók stratégiája a sikeres, hiszen időzavar nélkül, kis kockázattal és alacsonyabb költségekkel lehetnek képesek a kitűzött piaci pozíciót megszerezni.
A stílusjegyek áttekintése után megállapíthatjuk, hogy a hazai vállalkozások jelentős része - beleértve természetesen az ipari parkokba települt vállalkozásokat is - a kései követők csoportjába tartozik. Ezt támasztják alá empirikus felméréseink adatai is, hiszen az ipari parki környezetben működő - vállalkozásoknak mindössze 10%-a alkalmaz K+F munkatársat, s több, mint négyötödük egyáltalán nem költ kutatás-fejlesztésre. Emiatt a vállalkozások legtöbbjének technológiapolitikai célkitűzése csupán a technológia transzfer folyamatokban, illetve a kapcsolódó képzési programokban való aktív részvétel lehet.
Technológiatranszfer alatt a The British Council definíciója szerint (The British Council 2001) „a gyakorlat, technológia egy bizonyos helyről induló mozgását és egy másik helyen történő alkalmazását értjük. Ez egy kétirányú tevékenység, ami ugyanúgy érintheti a vezetési módszereket, mint a folyamatokat és az anyagokat."
A vállalkozások számára a technológia átvételét indokolja, hogy általa megtarthatják és növelhetik versenyképességüket, így megőrizhetik piaci pozícióikat, sőt új piaci szegmenseket is meghódíthatnak. Úgy részesülhetnek a technológiatranszfer által mások tevékenységeinek eredményéből, hogy nem kell viselniük a saját kutatással járó magas ráfordítást, illetve kockázatot, ugyanakkor hasznosítani tudják a „kész" kutatási eredményekben rejlő lehetőségeket. A technológia átadásával profitot tudnak elérni azok az intézmények és vállalkozások is, akik korlátozott adottságaik vagy szűkös költségvetésük okán nem képesek kihasználni K+F eredményeiket, így a technológiatranszfer nélkül eredményeik kívül rekednének az innovációs folyamatokon.
A gyakorlat azt mutatja, hogy azok a vállalkozások szereznek külső forrásból technológiát, amelyeknek:
- nincs lehetőségük vagy igényük saját K+F részleg kialakítására, mert költségesebbnek tartják a folyamatos kutatásokat, mint az azonnal alkalmazható megoldások átvételét;
- alapkutatásokra van szükségük, amelyekhez csak máshonnan (pl. az egyetemektől) tudnak hozzájutni;
- saját K+F kapacitásuk teljesen kihasznált, ugyanakkor a környezetükben bekövetkező változások hatására minél előbb új termékek/technológiák kialakítására van szükség;
- a saját meglévő know-how-t külső technológiával kell kombinálniuk ahhoz, hogy új piacokra tudjanak betörni.
A technológia beszerzését azonban számos dolog akadályozhatja:
- a magas tranzakciós költségek
- a technológiát nyújtókkal szembeni bizalmatlanság,
- nem érhető el a beszerezni kívánt technológia, mert a megfelelő műszaki színvonalú kifejlesztésére még nem került sor.
A technológiatranszfer tehát, mint az innováció-ösztönzés egyik eszköze lehetővé teszi a résztvevő felek számára a kölcsönösen előnyös munkamegosztást, és emellett jelentős hatást gyakorol az innovációs folyamatban megjelenő szervezetek körére azáltal, hogy a technológia átadásával bővül a profitszerző K+F-ben érdekelt felek köre, s egyben a létező tudás szélesebb körben való hasznosítására adódik lehetőség.
